Én Bori vagyok és ez az első blogom. Anyukámtól Gabitól vettem az ötletet, mert olyan kíváncsi voltam, hogy máris elkezdtem érdeklődni az után, hogy milyen is valójában egy blog. Rájöttem, hogy a blog az valami irtóra bonyolult dolog, de egyben furcsa is. Ettől függetlenül még természetesen nem dől össze a világ. Persze én rögtön láttam, hogy ez irtóra hosszú lesz. Kiderült, hogy igazam volt, de nem olyan vészes. Ettől függetlenül ott van még az az aggodalom, hogy jaj, lehet, hogy senki sem fog ráklikkelni az én blogomra mert uncsi. De ettől sem fog leszakadni az ég.
Egyébként fölösleges nyafogni, mert van jó dolog is benne. Például, hogy sok mindenki megnézheti, hogy te mit gondolsz és miről. De most térjünk vissza a problémákhoz. Ott van az a probléma, hogy mi lesz akkor, ha kifogyok az ötletekből. Én tudok rá egy megoldást: hagyd abba, még akkor is, ha csak egy vagy két mondatot írtál. Azt is lehet csinálni, hogy megkérdezel valakit, hogy ő mit írna a te helyedben. De több megoldás is van. Oké, most már én is kezdek kifogyni az ötletekből, de nem számít mert van sok kérdésem.
- te mit gondolsz a saját blogodról?
- mik a problémáid és mi a jó benne?
- te miről írnál és ha valakiről kiről, ha valamiről miről?
Ezek voltak tehát a kérdéseim.